Vak Diákok Sportegyesülete

Intézményünkben mindig komoly hagyományai voltak a sportnak, a hetvenes években leginkább az atlétikának, az évtized végétől a csörgőlabdának is. A nyolcvanas években testnevelés órákon kapták meg az alapokat növendékeink, akik közül néhányan, a legtehetségesebbek, a nagy hagyományokkal rendelkező Wesselényi Miklós Sportegyesülethez kerültek. Az évtized második felétől csörgőlabda szakkör működött az iskolában, majd 1990-től az atlétika is bekapcsolódott a rendszeres tanórán kívüli sportfoglalkozások közé.

1991-ben, Európában elsőként nemzetközi sportversenyt rendeztünk iskoláskorú látássérülteknek a fent említett sportágakban, a kezdeményezésen 12 ország sportolói mérték össze tudásukat. Az általunk indított Európai Sporttalálkozót 1992-ben Nancy, 1994-ben London, 1995-ben Straubing folytatta, ez utóbbi helyen már 17 ország versenyzői találkoztak.

1992-ben azzal a céllal alakult meg a Vak Diákok Sportegyesülete (VDSE), hogy rendszeres sportolási lehetőséget biztosítson a fent említett versenyek hatására kialakuló sportolói magnak, illetve, hogy teret biztosítson a szabadidősport területén tanulóinknak.

Az első időszakban az atlétika és a csörgőlabda szakosztály mellett kezdett kialakulni sakk szakosztályunk és nemsokára az úszás is, illetve a tandem kerékpározást –turisztikát –evezést magába foglaló szabadidősport szakosztályunk.

A megalakulást követő években sportolóink számos hazai és nemzetközi versenyen szerepeltek. Szakosztályaink egyre nagyobb létszámmal dolgoztak.

A 90-es évek végétől újra át kellett gondolnunk egyesületünk helyzetét, lehetőségeit, újra kellett fogalmaznunk alapszabályunkat. Szegregált intézményként tanulóink nagy része vidéki. Sikeres sportolóink zömét akarva- akaratlanul is válaszút elé állítottuk, amennyiben sportolni kíván Budapesten kell tanulási és az ezzel járó kollégiumi lehetőséget illetve albérleti életet választania. Rengeteg tehetséges sportolónk tűnt el emiatt a versenysportból.

A Vak Diákok Sportegyesületének igazából „csak” nevelő egyesületnek kellene lennie, de alapszabályt kellett módosítanunk azért, hogy ne csak az iskola tanulói, hanem egykori növendékeink is szervezett keretek között sportolhassanak. Ma sincs lehetőség sem vidéken sem Budapesten még a jól működő sportágainkban sem arra, hogy tovább adhassuk  felnőtt korosztályba lépett növendékeinket más, erre szakosodott sportegyesületeknek. 

Az azóta eltelt időszakban tehát nem csak a Vakok Általános Iskolájának tanulói, hanem az intézményben korábban végzett növendékek, illetve a látó társak között integráltan tanuló gyermekek is lehetőséget kaptak foglalkozásainkon képességeik fejlesztésére.

A tudatosan felépített és rendszeres edzésmunkának köszönhetően az utóbbi időben kilenc-tíz szakosztályban több mint 150 gyermek sportol aktívan. A különböző szakosztályok (atlétika, judo, goalball, íjászat, karate, sakk, tandem, természetjárás, torball, úszás) sportolói mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken komoly sikereket értek már el. A Magyar Paralimpiai Bizottság két éve lezajlott, egyik közgyűlésén Nádas Pál az akkori elnök úr a legeredményesebb utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesületként jelölte meg a VDSE-t. Legnagyobb büszkeségeink közé tartozik, hogy az athéni Paralimpián induló 10 látássérült sportoló közül 5 fő a VDSE nevelése volt.

1999-től 2007-ig a mindenkori legmagasabb sportirányító szervezet támogatásával működtettük a Látássérültek Országos Ifjúsági Bajnokságát (idén a Magyar Látássérültek Sportszövetsége átvette ezt a feladatot), mely az iskolai tanévhez kötődően évente két alkalommal – tavaszi és őszi fordulók keretében – hat sportágban (atlétika, goalball, judo, sakk, torball, úszás) biztosít lehetőséget a látássérült tanulók versenyeztetésére. A bajnoki rendszer óriási pozitívuma, hogy az eltelt évek alatt sikerült bevonnunk a részvételbe a látássérülteket oktató-nevelő összes magyarországi társintézményt, kibővítve ezzel a látássérültek sportjában jelen lévők körét. Ennek is köszönhetően például csörgőlabda sportágban az itt felnövekvő fiatalok egy része már megjelent a felnőtt másodosztály, illetve első osztály küzdelmeiben.

A hazai versenyrendszer és a nemzetközi meghívások mellett éves programunkban egyre nagyobb helyet foglalnak el a különböző bemutató jellegű sportesemények, rendezvények, ahol a vakok társadalmi integrációjának elősegítése érdekében igyekszünk minél szélesebb tájékoztatást adni életünkről, a vakok által űzhető sportok sajátosságairól.

Sportolóink számára minden évben többféle táborozási lehetőséget biztosítunk.  Immár több mint másfél évtizede nagy népszerűségnek örvend a szabadidősport és természetjárás híveinek körében a rendszeresen Dunakilitiben megrendezésre kerülő kenu és tandem tábor.

Élsportolóink speciális sportági edzőtáborokban készülhetnek nagyobb jelentőségű versenyeikre.

Mivel egyesületünk igen szorosan kapcsolódik az iskolához az intézmény létszámmozgása, illetve tanulói összetételének változása komoly hatással van a szakosztályainkban folyó munkára. Az alábbi táblázat erősen leegyszerűsítve bemutatja az utóbbi 10 év tanulói összetételének változását, folyamatos átalakulását.

	Általános iskola			Szakiskola
	1996	2002	2007	1996	2002	2007
Ép értelmű	116	83	68	17	31	70
Tanulásban akadályozott	36	36	22	28	24	17
Összesen:	152	119	90	45	55	87

A fenti táblázatból világosan leszűrhető minimum két tanulság:

Jelentősen megnőtt a halmozottan sérültek aránya,

A szakiskolai tagozat révén már nemcsak B1 és B2 kategóriájú sportolóink vannak, hanem B3-as kategóriájú gyengénlátó versenyzőink is.

A halmozottan sérültek arányának növekedése nyomán megfigyelhető az egyes szakosztályokban folyó munka differenciálódása. Egyrészt olyan csoportokat kell működtetni, aminek nem elsősorban a teljesítménymotorika szempontjából van jelentősége, hanem az adott sportág mozgáskultúrájának, szabályrendszerének megismertetése, képesség-készségfejlesztés, szabadidős tevékenység.

Másrészt megfigyelhető nagy múltú sportágak visszaesése, (pl.: sakk, atlétika, úszás). Megfigyelhető, hogy egyéni sportágainkban egyre nagyobb alázatot kíván sportolóinktól a vetélytárs-nélküliség, edzőinktől a minőség megváltozása.

Nagy örömünkre szolgál, hogy kollégáinktól, illetve befogadó iskolákból már képzett, „megfertőzött”, sportot szerető tanulók érkeznek hozzánk, ami nagy kihívást jelent számunkra. Szakmailag meg kell oldanunk a differenciált képzést, a nehezebb szociokulturális környezetből származó tanulóink sportszerűbb életmódra nevelését, vagy például csapatsportágban, az ifi bajnokságokban addig ellenfélként találkozó vak és gyengénlátó versenyzők közösség-formálását.

Mindezek ellenére az utóbbi években is sikeresen képviseljük egyesületünket a hazai ifjúsági és felnőtt bajnoki rendszerekben, illetve hazánkat külföldi világversenyeken.